Trivium, (többes számban: trivia) három út találkozását jelenti latinul. Trivia volt Diana istennő egyik legrégebbi jelzője. Hozzá tartoztak ugyanis az útelagázasok mind fizikai, mind akár szellemi értelemben.
Az útelagázás a döntések szimbóluma, amelyek nehézségét jól ismerik a magyar népdalok is:
„Két út van elöttem, melyikre induljak?
Kettő a szeretőm, melyiktől búcsúzzak?
Ha a szőkétől búcsúzom, a barna haragszik,
Így hát az én szívem soha meg nem nyugszik.
Két út van elöttem, melyikre induljak?
Kettő a szeretőm, melyiktől búcsúzzak?
A szőkétől búcsúzom piros pünkösd napján,
A barnától, a csalfától halálom óráján.”
No de mi történik akkor, ha valaki nem tud, vagy nem mer dönteni? A választ erre a kérdésre megadja az alábbi tuvai mese.
Badarcsi
Kolduló láma volt Badarcsi. Aalról aalra járt s kéregetett, abból élt.
Egyszer, ahogy bandukol a széles országúton, meglát egy
közeledő piros porfelhőt. Ahogy lejjebb szállt a por, akkora lett, mint egy jurta, majd olyan, mint egy ló, később, mint egy tehén s végül olyan lett, mint egy jókora juh. Azután is még mind kisebb és kisebb lett a porfelhő, olyanná vált, mint egy kecskegida. Mikor egészen közel ért hozzá, egy ürgévé zsugorodott össze. Az ürge füttyentett egyet, s belebújt egy lyukba.
„Csodálatos” – gondolta magában a láma, s továbbment az úton.
Az út hamarosan kettéágazott: az egyik út balra, a másik jobba.
Áll a láma s töri fejét:
„Ha jobbra megyek – megharagszik a bal út; ha balra térek –
neheztel a jobb út. Mit tegyek hát?”
Ál a láma s tűnődik. Végre kisütött valamit: hogy meg ne bántsa
egyik utat se, megindult szétterpesztett lábakkal, mindkét úton
egyszerre haladva.
Addig ment így, addig ment, míg hosszában ketté nem repedt.”
(Mese fordítása: Hegyi Imre)
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.