Hogyan kell imádkozni?

Azt mesélik, hogy egy napon híres vallástudósok és az írást jól ismerő papok együtt utaztak egy hajón, amikor az viharba keveredett. Miután a vész elvonult, a hajósok egy kis szigeten kötöttek ki, hogy kijavítsák a sérüléseket.

Míg az ácsok az árbócokat javították, az utazók bejárták az apró földdarabot és egy öbölben egy remetére találtak, aki halászatból tartotta fent magát és egy rozoga kunyhóban lakott. A remete nagyon megörült a képzett embereknek, a maga szerény módján vendégül látta azokat és kérte, hogy imádkozzanak vele együtt; ők pedig örömmel teljesítették kérését.

Igen ám, de képzeljétek a papok és a tudósok megdöbbenését, amikor meghallották a remete fohászát, aki olyan szörnyű kiejtéssel mondta a szent szövegeket, hogy az „Áldott legyen az Úr!” helyett azt lehetett kihallani az imából, hogy „Átkozott legyen az Úr!” Rettenetesen leszidták az vénembert, aki kérlelni kezdte a bölcseket, hogy tanítsák meg hogyan kell helyes módon imádkozni.

A következő napokban felváltva tanítgatták az írástudatlan öreget az imákra; ő pedig igyekezett minél pontosban megjegyezni azokat. Amikor eljött az indulás napja, a tudósok vízre szálltak, és a remete nem győzött hálálkodni nekik.

Már naplemente volt, és jócskán eltávolodtak a szigettől, amikor furcsa kiáltozásra figyeltek fel az utazók. Hát lássatok csudát! A remete szaladt a hajó után kétségbeesetten a vízen. – “Nagy tudású bölcsek, segítsetek nekem, elfelejtettem a szent szavakat, amiket tanítottatok! Mondjátok el még egyszer, újra, hogyan kell helyesen imádkozni!”

A tudósok sokáig nem jutottak szóhoz, míg végül a legidősebb alázatosan azt mondta: “Testvérem, térj vissza bátran a szigetedre és folytasd pontosan úgy az imáidat, ahogy eddig tetted!”

(A történetnek több kultúrkörben sok változata ismert, van zsidó, szufi és keresztény verziója is, az utóbbit Szent Ambrussal mesélik.)