Egy napon Tanzan és Ekidó együtt lépkedtek a sáros
úton, szakadó esőben.

Az egyik kanyarnál megláttak egy bájos leányt, aki selyemből készült kimonót és széles selyemövet viselt. A leány képtelen volt átjutni a sáros út túloldalára.

– Gyere leányom! – szólította meg Tanzan. Karjaiba kapta a leányt, és átvitte a sártengeren.

Ekidó egészen estig hallgatott. Mikor elérték a templomot, ahol megszálltak. felbőszülten így korholta Tanzant:

– Mi szerzetesek nem megyünk nők közelébe! Kerüljük a fiatal és bájos leányokat, mert veszélyesek! Miért tetted ezt?

– Én otthagytam a leányt, te még mindig cipeled? – kérdezte Tanzan.

(Százegy zen történet, Szigeti György fordítása)

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.